5. fejezet: Az ellenség csapdájában
Mirokuék követték a fekete angyalokat, de amikor meglátták a kastélyt mindhárman beleborzongtak. Óriási sötétség vette körül és semmit sem lehetett tőle látni. Még a blokkoló védőpajzsot sem aminek nekiütköztek. Sango:- Egy védőpajzs. Nem tudsz rajta áttörni Miroku? Miroku:- Sajnos nem. Az erőm nem elég nagy egy ilyen védőpajzs felbontására. Shippou:- Akkor most mi lesz? Sango:- Ott egy barlang. Menjünk és találjunk ki valamit. Miroku:- Egyetértek. Shippou:- De Kagome és Inuyasha! Miroku:- Meg fogjuk őket menteni! Sango:- Kirara, vigyél minket a barlanghoz! A barlang kihalt volt. Gyűjtöttek tűzifát, majd tüzet gyújtottak. Shippou hamar elaludt, de Sango és Miroku még beszélgettek. Sango:- Mondd Houshi-sama, szerinted meg tudjuk őket menteni? Miroku:- Sango, ne félj! Ki találunk valamit. Sango:- Mi lesz, ha mégsem? Egyedül Kagome látja a szilánkokat, és egyedül Inuyasha tud elbánni erős démonokkal. Nélkülük még Naraku ellen sem lehet esélyünk.- Sango szemébe könnyek szöktek.- Hogy mentem meg így Kohakut, és hogy bosszulom meg a családomat, ha egyedül nem vagyok képes legyőzni Narakut?- Sangoból kitört a sírás. Miroku egy kicsit megdöbbent azon, hogy a lányt sírni látta. Eddig azt hitte, Sango lelkileg nagyon erős, és sosem sír. Miroku közelebb ment Sangohoz, és magához ölelte. Miroku:- Hidd, el ugyanúgy félek én is, ahogy te. De nem hagyom, hogy bármi is történjen velük, főleg veled. Sango e szavak hallatán kicsit megnyugodott. Sango:- Köszönöm Miroku. De...miért fogdosod a fenekem? Miroku:- Miért? Le vagy törve, nem? Sango egy nagy pofon kíséretében leállította Mirokut. Miroku:- Au! Ezt meg miért kaptam? Sango:- Tudod jól te disznó! Miroku:- Csak próbáltalak megvigasztalni. Sangot nem érdekelték a fiú kifogásai, és aludni tért. Nem sokkal később Miroku is. A kastélyban, reggel: Inuyasha mikor felébredt egy cellában találta magát, kezei a falhoz voltak láncolva. Inuyasha:- Hol vagyok? Ekkor kinyílt az ajtó. Satsi jött, Kagomeval. A lány teljesen átváltozott. Egy fekete ruha volt rajta ami, gyönyörűen állt neki, de nem illett hozzá. Tudta, hogy Kagome sosem venne fel ilyet. Satsi:- Lám felkeltünk kedves hanyou. Üdvözöllek a birodalmamban. Inuyasha:- Te hoztál ide? Satsi:- Pontosan. Inuyasha:- Mit csináltál Kagomeval?! Satsi:- Semmit csak megadom neki, amit megérdemel. Inuyasha:- Rabszolgaságot? Satsi:- Nem. Hatalmat. Ebben a lányban rengeteg energia van, amit a birodalmam erősítísére használhatnék. És még gyönyörű is. Sajnálom hanyou, de Kagome a feleségem lesz. Inuyasha:- Nem manipulálhatod őt! Satsi:- Dehogyis nem. Meglátod öt napon belül a fekete angyalok királynője lesz. Kagome gyere ide! Kagome teljesítette a parancsot. Satsi:- Inuyasha szükségünk lesz rád, hogy Kagome örökre eltudjon felejteni. Az én varázslatom csak ideiglenes. És megtiszteltetésnek venném, ha láthatnád az esküvőnket. Kagome készítsd fel vendégünket a házassági szertartásra. Kagome:- Igen uram. Azzal Satsi kiment. Inuyasha kettesben maradt Kagomeval. A lány nem csinált semmit csak nézte. Inuyasha:- Kagome! Hallasz engem? Kérlek, segíts kiszabadulnom! Kagome most közelebb ment Inuyashához. Megfogta a vállánál és körmeit belemélyesztett. Inuyasha:- Kérlek Kagome! Hallasz engem? Segíts!- Inuyasha teljes szívével mondta ezeket a szavakat. Kagome hirtelen abbahagyta a karmolást, és négykézlábra esett. Kagome:- Inuyasha...segíts...nem bírom sokáig...kérlek...- A lány már alig bírt beszélni. Inuyasha tudta, hogy ha nem tesz valamit, Kagome elájul. Leguggolt a lány elé és megcsókolta. Gyengéden hozzászorította a száját a lány ajkához. Ez volt az a bizonyos első csók. Ami félénk, de szenvedélyes, ami körülöleli az embert, és érzi, hogy igazán szeretik. Kagome csuklójáról a jel elhalványodott, de még nem tűnt el. A lány magához tért. Kagome:- Inuyasha...köszönöm. Inuyasha:- Kagome én... Kagome:- Állj, ne mondj semmit.- Kagome felállt, és kiment a cellából. Pár perc múlva visszatért a lánc kulcsaival. Kagome kinyitotta Inuyasha láncait, amik a falhoz kötözték. Kagome:- Hogy köszönhetném meg... Inuyasha:- Csss.....ne mondj semmit. - azzal Inuyasha ismét megcsókolta Kagomet. Olyan szenvedéllyel, amelybe mindketten beleremegtek. A féldémon egyszerűen nem akarta elereszteni magától a lányt. Félt, hogyha elengedi valami szörnyűség, történhet Kagomeval. Örökre vele akart maradni, megvédeni, ölelni, csókolni....... . Inuyasha lassan levette Kagome ruháit, és a lány nem állt ellen. Hagyta, hogy Inuyasha szeresse, úgy ahogy ő a féldémont. Kagome pedig csak csókolta a száját, a nyakát és az arcát. A lány levette a hanyou ruháit majd mindketten, lefeküdtek a földre. De nem eresztették el egymást. Egy kicsit sem. Hagyták, hogy azt tegyék, amit a szívük diktál. Pár perccel később mindkettőjüket gyönyörű érzés fogta el. Az a tudat, hogy aki mellette van, örökre vele marad, és együtt élik le az életüket. Kis idő múlva, Inuyasha csak figyelte Kagomet, aki pihent. A féldémon a lány arcát simogatta. Inuyasha:- Kagome, én nagyon féltettelek. Kagome:- Miért? Inuyasha:- Hogy mit csinál veled az a démon. Nem tudtam elviselni, hogy nem vagy mellettem. Kagome:- Én is féltem. Féltem mert nem tudtam hol vagy, és hogy miért nem vagy velem. Inuyasha én nagyon sajnálom, hogy bántottalak. Egyszerűen nem tudtam ellenszegülni Satsi parancsának.- Kagome szeméből könnyek jöttek elő.- Hidd el Inuyasha én nem, akartalak bántani. Inuyasha:- Css... semmi baj. Nem is fájt annyira. Gyere, szökjünk meg innen. Kagome és Inuyasha felkeltek és felöltöztek. Inuyasha az ablakot nézte, hogy vajon kibírnak e azon szökni. Inuyasha:- Kagome gyere, az ablakon ki tudunk jutni. A lány nem mozdult. Csak állt, és az ajtót figyelte. Inuyasha:- Kagome? Ekkor kinyílt az ajtó és Satsi lépett be rajta. Satsi:- Hogy van az én mennyasszonyom? Jól szórakoztál Kagome? A lány odament a fekete angyalhoz és odabújt hozzá. Kagome:- Minden jól ment uram. De a hanyout is megkérdezheted erről. Inuyasha: Nem lehet. Kagome visszaváltozott. Mindazok után.... Inuyasha:- Engedd el Kagomet. Ő nem érdemel meg téged. Satsi:- Fogd vissza magad hanyou. Megértetted? Ha még nem tisztáztuk volna ezerszer, elmondom újra: Kagome az enyém. Ő lesz a mennyasszonyom, Felfogtad? Különben is. Ki lenne számára a jó? Te? Egy féldémon aki csak arra használja, hogy szilánkokat kerestessen vele? Inuyasha:- Te szemét...- Inuyasha elővette a tetsusaigát és teljes erejéből megtámadta a démont. El is találta a vállánál, de alighogy elkezdett vérezni a seb máris beforrt. Satsi:- Látod, nem árthatsz nekem. Én vagyok a fekete angyalok ura. Engem nem lehet csak karddal legyőzni. Még a tetsusaigával sem.- Satsi kiszólt az ajtón.- Őrök! Láncoljátok vissza kedves vendégünket a falhoz. Azzal Satsi és Kagome kimentek. Kis idő múlva meg is jött az őrség és visszaláncolták Inuyashát. Kagome és Satsi a trónterembe mentek. Satsi:- Mi lenne Kagome ha az esküvőt holnap este, rendeznénk meg itt. A ceremónia után pedig elvégeznénk a szertartást, hogy soha többé ne emlékezz a hanyoura. Kagome:- És miből állna a szertartás uram? Satsi:- Egy tört kell szúrnod a szívébe, hogy tudd nincs többé kit, szerettél. Majd iszol a véréből, hogy emlékezz kit, szerettél. Utána pedig én adok a véremből, hogy tudd kit, kell szeretned és szolgálnod. Kagome:- Értem. Satsi:- El kell mennem egy kis időre. Ne haragudj. El tudod magad foglalni addig? Kagome:- Igen. Satsi:- Jó. Nemsokára jövök. A barlangban: Miroku:- Sango ébredj. Mindjárt dél van. Sango:- Tessék? Mi a baj Miroku? Nem lehet dél, hisz még mindig sötét van.- Látszott, hogy Sango csak most ébredt fel. Miroku:- A Fekete angyalok birodalmába vagyunk. Meg kell keresnünk Inuyasháékat. Sango:- Tényleg!! Ne vesztegessük az időt.- Sango határozottan felállt, de aztán vissza kellet ülnie, mert alig kapott levegőt. Miroku észrevette ezt. Miroku:- Óvatosan Sango. Ez a védőpajzs mérget bocsát ki magából, ezért pusztult itt minden ki. Ne tegyél hirtelen mozdulatokat. Sango:- Rendben. De hol van Shippou? Miroku:- Elküldtem, hogy nézzen körül minden rendben van-e. Sango:- És Kirara? Miroku:- Ő Shippouval ment. Sango:- Köszönöm Miroku. Miroku:- Mit? Sango:- Hogy mindenre gondolsz. Igaz néha kicsit perverz vagy és elviselhetetlen, de alapjában véve nagyon kedves ember vagy. Miroku:- Sango... be kell vallanom valamit.- Miroku mélyen Sango szemébe nézett. Sango:- Mit? Miroku:- Én...én...én... megfoghatom a fenekedet? Sango:- Mi? Ó, te perverz.- Sango nem számított erre a kérdésre. Azt hitte, hogy Miroku szerelmet vall neki. Végül a démonvadász egy hatalmas pofon kíséretében megadta a választ. Szegény Miroku viszont egyszerűen nem tudta bevallani azt, amit a lány iránt érzett. Nem tudta neki bevallani, hogy szereti. Neki sokkal könnyebb volt egy lányt arra kérnie, hogy a gyermeke anyja legyen. Viszont az a tenyérfolt az arcán eszébe jutatta, hogy ne kérdezzen többé ilyeneket. Ha nem is soha többé, de egy ideig biztos nem. Shippou ekkor érkezett vissza Kirarával. Shippou:- Minden rendben van odakint. Miroku mit csináltál már megint Sangoval? Miroku:- Nem érdekes. Akkor indulhatunk? Sango:- És mégis, hogy akarsz bejutni abba a kastélyba? Ha nem tudnád egy nagyon erős védőpajzs, veszi körül!!!! Miroku:- Csak hogy én, a kiváló szerzetesi tapasztalataimnak köszönhetően találtam egy titkos bejáratot, amin át bejuthatunk. Sango:- Mégis hol? Miroku:- Közelebb, mint gondolnád.- a fiú a barlang bent falához ment, ami egy rakás kőkupac volt. Miroku:- Ha közelebb mész hozzá, hallhatod a szél fúvását. Ez az alagút a kastélyhoz vezet. Sango:- Miért vagy benne te ilyen biztos? Miroku:- Ez egy úgymond szerzetesi megérzés. Sango:- Jó, de hogy hordjuk el ezt a rengeteg követ? Három napra lenne szükség, hogy ezt mind eltüntessük. Miroku:- Erre való a lyuk a tenyeremen. Kazanaa!!!!!- és Miroku rövid idő alatt az egész kőrakást eltüntette. Shippou:- Akkor megyünk már végre? Sango csak csodálta Miroku képességeit. Mindig meglepte őt valamivel. Sango:- Igen megyünk. Kirara, gyere!
6. Szeretni vagy halni
Satsi bement a szobájába, majd megnyitotta a titkos ajtaját, ami egy könyvespolcból indult ki. Tíz perc gyaloglás után egy ajtó jelent meg, ahol az uralkodó titkos szobája volt. A szobában különféle térképek, tekercsek, könyvek volta. A helység közepén egy asztal, rajta pedig egy tekercs volt, amin egy varázsige szerepelt. Satsi az asztal elé lépett. Satsi:- Most örülhetsz Naraku. Örökre megszabadítalak Kagometól. – e szavakra a tekercsből egy óriási, vakító fénysugár tört elő, amiben Naraku feje jelent meg. Naraku:- Sikerült elválasztanod Inuyasháéktól? Satsi:- Ő mostmár az enyém lesz. Sem Inuyasháé, sem senki másé. Naraku:- Beleszerettél? Satsi:- És ha igen? Naraku:- Nincs semmi ellenvetni valóm. Azonban van itt egy kis probléma. Satsi:- Ugyan mi? Naraku:- Az, hogy Kagome vonzódik Inuyashához. Amíg te egyedül hagytad őket a cellában Kagomeról a jel elhalványodott. Satsi:- Tessék? Az nem lehet!- Satsi a döbbenettől meg sem tudott szólalni. Olyan még sosem történt vele, hogy egy halandóról csak úgy elhalványodott volna a rabszolgaságot segítő jele. Naraku:- Azt ajánlom, hogy még ma essetek túl a szertartáson. Satsi:- Igen. Az lesz a legjobb. Azzal az uralkodó kiment a szobából, majd a trónterem felé vette az irányt. Kagome már nem volt ott, így megparancsolta az embereinek, hogy tüstént keressék meg és hozzák ide őt. Nem sokkal később be is hozták a lányt. A kertben ült egy padon. Satsi jobbnak látta nem szemére vetni a történteket. Elvégre a lány a jelnek köszönhetően nem is emlékezett Inuyashára. Megfogta a lány kezét, és óvatosan megnézte, hogy a jel még rajta van e. Satsi szerencséjére újra erősen rá vésődött a lány csuklójára. Így biztos, hogy teljesíteni fogja újra parancsait. Satsi:- Mi lenne, ha még ma megtartanánk a szertartást és az esküvőt? Kagome:- De miért uram? Satsi:- Mert már nagyon szeretném, ha a feleségem lennél. Kagome:- És mikor? Satsi:- Pontosan alkonyatkor. Addig már nincs sok idő hátra. Te csak menj és készülődj, a többit majd én elintézem. Kagome:- Igen uram.- Azzal Kagome elment a szobája felé. Satsi magához hívta az egyik őrt. Satsi:- Azonnal készüljetek elő a szertartásra, a hanyout pedig hozzátok elém. Az őr így is tett. Pár perc múlva már hozta is Inuyashát, akinek tiszta vér volt az arca, mert megkínozták s ő nem tudott kiszabadulni a láncok fogságából. Az őr erősen szorította, nem engedte szinte levegőhöz sem jutni. Satsi:- Engedd el. Az őr elengedte Inuyashát, aki alig bírt állva maradni. Satsi:- Nos kedves hanyou, úgy döntöttem, hogy még ma megláthatod, ahogy Kagome a feleségem lesz. Inuyasha:-Tessék?- Inuyasha e mondat hallatára rögtön összeszedte magát.- Meg ne próbáld! Én szeretem őt és ő is szeret engem! Satsi:- Ne merd ezt mondani. Tudom, hogy mi történt kettőtök között a cellában. Nem engedem, hogy elvedd tőlem! Inuyasha:-Nem volt a tiéd soha. Csak manipulálod őt! Satsi:- Én csak a biztosra megyek. Ezért is fog ő, téged megölni. Inuyasha teljesen ledöbbent. Talán még egy kicsit meg is rémült. Satsi:- És jól jegyezd meg hanyou: Kagome az enyém lesz. És te ezen már nem változtathatsz. Őrök! Vigyétek! Satsi kiáltására az őrök visszavitték Inuyashát a cellájába. Satsi:- Készítsétek fel a hanyout a szertartásra. Nem akarom, hogy bemocskolja az esküvőt a véres ruhájával. Az uralkodó e mondandója után felment Kagome szobájába. A lány (aki nem volt eszméleténél ) éppen fésülte a haját. Satsi:- Nemsokára összekötjük életünket, és te leszel a legelbűvölőbb királynő a Fekete angyalok birodalmában. Még az az ostoba hanyou sem tehet ellene semmit. Kagome:- Ki? Satsi:- Az a semmirekellő féldémon: Inuyasha! Kagome:- Mit akarsz vele tenni az esküvő után? Satsi:- Hát nem emlékszel? Te fogod megölni.- azzal Satsi odament a lányhoz, kivette a fésűt a kezéből és ő fésülte tovább a haját. Satsi:- Egyszerűen gyönyörű vagy. Mindig is egy ilyen feleséget szerettem volna.- Odahajolt a lányhoz és elkezdte csókolni a vállát. Pontosabban csak el akarta kezdeni. Hangos kürt szólalt meg. Satsi:- Gyere Kagome. Kezdődik az esküvőnk. Karon fogta a lányt, majd eltávozott vele a szobából a trónterem felé |