3. fejezet: Pokoli buli

Satsi:-  Szia Kagome. Hogyhogy nem öltöztél még fel?
Kagome:-  Áá....légyszi menj ki. Mindjárt jövök.
Satsi:-   Rendben, de ez micsoda?- és ezt Inuyashára értette.
Kagome:-  Semmi. Ő a...ő a háziállatom.
Satsi:-  Hát jó. Kint megvárlak.
Kagome:- Jó, mindjárt jövök.
Satsi kiment a szobából.
Inuyasha nem tudta mit hogyan tegyen, de azt tudta, hogy meg kell mentenie Kagomet.
Inuyasha:- Kagome nem mehetsz vele! Ő egy...
Kagome:-  Féltékeny lettél mi?
Inuyasha:- Nem. Kagome figyeljél rám, nem mehetsz vele. Ő egy démon!
Kagome:-  Inuyasha ne találj ki ilyen dolgokat. Most pedig menj ki, mert fel szeretnék öltözni.
Inuyasha:- Kagome hidd el, ez a fiú egy démon!
Kagome eközben a szekrény ajtaja mögött gyorsan felöltözött. Meg sem hallotta, amit Inuyasha mondott neki. Miután felöltözött határozott mozdulattal kibujt az ajtó mögül.
Kagome:-  Osuwari. Osuwari! Osuwari, osuwari, osuwari, osuwari!!!!!!!
Inuyasha e szavak hallatán Kagome szobájának padlójával ismerkedett meg közelebbről.
A lány faképnél hagyta Inuyashát és kiment a szobából Satsihoz.
Satsi :-       Gyönyörű vagy Kagome. Bátran állíthatom, hogy a világ legszebb virágát kísérem a bálba.
Kagome:-  Köszönöm a bókot.
Azzal elindultak a bálba. Kagome végig csak Inuyashára tudott gondolni.
Kagome:    ,,Olyan idegesítő tud lenni. Igaz, hogy féltékennyé akartam tenni, de nem ennyire. Viszont nem hinném, hogy Satsi forrófejű lenne. Legalább ma este jól érezhetem magam vele.”
Mikor megérkeztek, a bál már javában zajlott, bementek, és éppen egy gyönyörű lassú számot játszottak.
Satsi:-        Nem akarsz velem táncolni?
Kagome:-  Hát....nem is tudom.
Satsi:-       Kérlek.
Kagome: ,,Nem táncolhatok vele. De Satsinak azok a gyönyörű bíbor szemei..”.- Jó, meggyőztél.
Satsi:-       Gyere nem bánod meg.
Inuyasha eközben követte Kagomet.
Inuyasha:  ,,Nem lehet igaz. Nem lehet igaz, hogy Kagome nem hisz nekem. Olyan csökönyös tud néha lenni. De muszáj megmentenem. Nem hagyhatom, hogy veszélybe kerüljön. Elviszem ebből a bálból.”
Inuyasha követte őket az iskoláig. Ott meglátta őket táncolni. Inuyashát teljesen hatalmába kerítette a féltékenység.
Eközben Satsi Kagome vállára hajolt, és bizalmasan suttogott valamit a lánynak.
Satsi:-       Olyan gyönyörű vagy. El sem hiszem, hogy egy ilyen szépséggel táncolhatok.
Kagome:-  Tessék?- Nem hitte el, amit a fiú mondott neki.
Inuyasha ezt látva majdnem hanyatt esett döbbenetében. Azt nem hallotta mit súgott a fiú Kagome fülébe, viszont látta amint Kagome vállára hajolt. Inuyasha úgy döntött elviszi onnan Kagomet. Igen, most már biztos benne: nem hagyhatja a fiúval őt.
Ekkor hirtelen elment az áram. Hangos sikítások hallatszottak. Mindenki világosságért kiabált. Tízperc múlva visszajött a világítás. Inuyasha kereste a párt, de seholsem találta őket. Inuyasha, Kagome és Satsi szagát is elvesztette.
Inuyasha: ,,Ez nem lehet igaz. Az a démon elrabolta Kagomet!”

4. Fejezet: A fekete angyalok birodalma

Kagome egy ismeretlen helyen találta magát. Csak most ébredt fel miután elájult. Kint éjszaka volt. Olyan sötétség vette körül a tájat, hogy a lány beleremegett. Ez után azt vette észre, hogy a két kezét leláncolták, ő maga pedig egy nyitott koporsóban fekszik. Akárhogy is próbált nem tudott kiszabadulni a láncok szorításából. Nem látott semmit, csak a plafont, ami kőből volt.
Kagome:  ,,Ez nyilván egy kastély. De hogy kerülök én ide? Ki hozott engem erre a helyre?”
Valaki belépett a szobába. Kagome nem látta ki az. Annyira félt, hogy még lélegezni sem mert.
És ebben a pillanatban meglátta Satsi arcát, amint ő rá néz. A lány ijedtségében sikított egyet.
Satsi gyengéden befogta Kagome száját.
Satsi:-       Csss.... . Nem kell félned.
Kagome:-  Még hogy nem! És te mit keresel itt? Egyáltalán hogy kerültem ide?
Satsi:-       Én hoztalak ide. Ez az én birodalmam, a fekete angyalok városa. Én vagyok itt az
uralkodó.
Kagome:-  És miért hoztál engem ide?
Satsi:-       Mert most végre megkaphatom azt, amiről már régóta álmodtam. Egy gyönyörű, okos és tiszteletteljes királynőt. Amikor a szolgáim mondták, hogy a valóságban is létezel és
nemcsak az álmaimban, rögtön felkerestelek.
Kagome jobban megfigyelte Satsit, aki feketében volt öltözve. Most vette csak észre, hogy a fiúnak szárnyai nőttek.
Kagome:-  Engedj el! Inuyasha úgyis értem jön, és....
Satsi:-        Pont ez az. Inuyasha. De nem hagyom, hogy elvegyen tőlem. A szolgámmá foglak tenni.- és Satsi késsel egy jelet vésett Kagome csuklójára.
Kagome hirtelen mindent elfelejtett, még Inuyashát is. Csak annyit tudott, hogy Satsi az ura.
Őt kell szolgálnia és senki mást.
Satsi:-        Engedelmeskedsz most már nekem?
Kagome:-   Igen...uram.
Inuyasha eközben visszatért a középkori Japánba Mirokuért és Sangoért, akik Kaede kunyhójában várták őket.
Inuyasha:- Kagomet elrabolták!!
Sango:-      Tessék?
Inuyasha:- Jól hallottátok. Kagomet elrabolták!!!
Shippou:-  Nem hiszem el! Kagomet akarom!!! - és Shippou sírásba tört ki.
Miroku:-     Fejezd be Shippou. Megmentjük Kagomet. De ki rabolta el?
Inuyasha:- Az új fiú. Satsi!
Sango:-     Milyen új fiú?
Inuyasha:- Kagome azt mondta, hogy ma jött az iskolába. Nem emberi lény. Éreztem rajta a démon szagát.
Miroku:-     Akkor csak ide hozhatta Kagomet.
Sango:-     Jó, de hogy találjuk meg ilyen óriási területen?
Inuyasha:- Nem érdekel, de meg kell keresnem Kagomet. Ha ti nem akartok velem tartani...
Miroku:-     Ne viccelj Inuyasha. Kagome-sama fontos nekünk, főleg neked... Ha Sangoval történne valami én biztos, megmenteném. - És Miroku bizalmasan megfogta Sango combját.
Sango:-      Ez most, hogy jön ide? Áá!!! Vedd le rólam a kezed te disznó!!!!!- Sango, ökle segítségével megfékezte Mirokut a még ennél is perverzebb dolgoktól. Legalábbis egy időre.
Inuyasha:-  Hagyjátok abba az idétlenkedést, és menjünk.
Sango, Miroku, Shippou:- Rendben!
Kelet felé indultak. Sango, Shippou és Miroku Kirara hátán, Inuyasha gyalog rohant, hogy valami kiindulópontot keressenek. Inuyasha beleszagolt a levegőbe. Hátha megérzi annak a démonnak a szagát, de semmi. Aztán Észak felé vették az irányt. Kis idő múlva Inuyasha szagot fogott.
Inuyasha: ,, Megvan! Megvan annak az átkozott démonnak a szaga, aki elrabolta Kagomet. Most mindenért megfizet!”
Egy erdő felé vették az irányt. Inuyasha annyira sietett, hogy Sangoék lemaradtak. Nagyon sűrű erdő volt. A nap már nem tudott fényével bevilágítani a rengetegbe. Inuyasha egyre erősebben érezte a démon szagát. Az illat egy tisztás felé vezette őt. Mikor odaért nem látott senkit. Teljesen kihalt volt a hely. Viszont gyönyörű volt a tisztás, ami egy kisebb tó körül helyezkedett el. Amint Inuyasha jobban szétnézett észrevette Kagomet, amint az egyik sziklán ült. Inuyasha a lányhoz rohant.
Inuyasha:-  Kagome hát jól vagy! Nem esett semmi bajod? Úgy féltem, hogy mit csinálhat veled az
a démon. Gyere, menjünk. A többiek az erdő szélén várnak minket.
De Kagome nem mozdult, csak Inuyasha szemébe nézett. Nagyon mélyen, mintha valamit kutatna benne. Inuyasha hirtelen nem tudja mitől, de nem kapott levegőt, de összerogyott, és négykézláb próbált levegőhöz jutni. Ekkor Satsi jött elő egy fa mögül.
Satsi:-         Ügyes voltál Kagome. Nagyon jól csináltad. Most már elengedheted.
Inuyasha ismét levegőhöz jutott, de nem akarta elhinni, amit az előbb a démon mondott.
Inuyasha:-  Mi? Kagome tette ezt? Nem... az nem lehet!
Satsi:-         Dehogyisnem, Kagome az én szolgám. Megteszi nekem, amit mondok neki. Gyere ide Kagome!
És Kagome teljesítette ura parancsát. Odament Satsihoz, majd hozzábújt.
Satsi:-         Látod? Ő most már az enyém! És feleségül veszem. Te nem becsültél meg egy ilyen gyönyörű teremtést. De ne félj, nem engedem, hogy elvegyék tőlem.
Inuyasha:-  Engedd el, te aljas féreg! - És Inuyasha a tetsusaigával Satsi felé vette az irányt, hogy megtámadja.
Satsi:-         Kagome, intézd el! De ne öld meg. Még szükségünk lesz rá.
Kagome védelmezően Satsi elé lépett, és kinyújtotta a kezét. Inuyashát hirtelen felemelte valami. Ezután Kagome ökölbe szorította a kezét, mire Inuyasha nem tudott levegőhöz jutni. Majd Inuyasha egy fához szegeződött. Már alig volt eszméleténél.
Inuyasha:-  Kagome, miért tetted ezt?- Halkan intézte kérdését Kagomehoz, de már a választ nem tudta meghallgatni, mert elájult.
Satsi:-         Nagyon jó voltál Kagome. Nem hittem volna, hogy egy gyönyörű virágban ilyen óriási erő lehet.
Őrök, vigyétek el a hanyout.
Ekkor a fák mögül három szárnyas, feketébe öltözött férfi jött elő. Az egyik könnyedén felemelte Inuyashát, a többi kísérte őt. Satsi Kagomet emelte fel, és előre repült vele.
Kagome:-    Uram... mikor fogok én is repülni?
Satsi:-         Miután hozzánk fogsz tartozni. Amikor a feleségem leszel.

Sango és Miroku az erdő szélén várta, hogy Inuyasha visszatérjen.
Sango:-      Meddig marad már el ez az Inuyasha.
Miroku:-     Ne félj jönni fog. Sango beszéljünk inkább másról.
Sango:-     Miről akarsz beszélni?
Miroku:-     Hogy mi lesz kettőnkkel. Sango én...
Sango:-     Nézd! Az égen. Mik ezek? Ott van Inuyasha is.
Satsiék éppen arra repültek a kastély felé.
Shippou:-  És Kagome is!
Miroku:-    Hallottam már róluk. Ezek a fekete angyalok. Ők felügyelik, hogy ki mikor halljon meg.
Egyedül ők tudják befolyásolni a halált.
Sango:-     Lehet, hogy meg akarják ölni Inuyashát és Kagome?
Miroku:-     Lehetséges.
Shippou:-  Akkor kövessük őket!
Sango:-     Kirara, menjünk!
Azzal Kirara hátán követték őket.